A Határtalanul! pályázat keretében május 17-21-ig vehettek részt a hetedik évfolyam tanulói egy kiránduláson, amelyen Erdély természeti kincseit, történelmi és kulturális örökségét ismerhették meg.

Az utazás előkészítéseként a Magyarság Házába látogattunk és  egy interaktív előadáson tájékozódtunk a külhoni magyarság helyzetéről. Ezen kívül foglalkoztunk Erdély történelmével, az ott élő népekkel, információkat kerestünk a látnivalókról. A Barangoló digitális tartalomtár segítségével bővítettük a témával kapcsolatos ismereteinket.

Az iskolában tanultakat személyesen is megtapasztalhattuk. Utazásunk első napján a Királyhágón átkelve gyönyörködhettünk az elénk táruló a panorámában, majd idegenvezető segítségével Kolozsvár nevezetességeivel ismerkedtünk: megnéztük a Szent Mihály templomot és Mátyás király szülőházát.

Késő délután érkeztünk Torockóra, ahol elfoglaltuk a szállást. Vacsora után két program közül lehetett választani: az egyik csapat a gyönyörű fekvésű falu jellegzetes házai között tett egy hangulatos esti sétát, a másik pedig egy túrára vállalkozott a Székelykő irányába, ahonnét remek kilátás nyílt a településre és a környező hegyes-völgyes vidékre.

Másnap délelőtt megtekintettük a tordai sóbányát, délután pedig a híres üdülővárosba, Szovátára mentünk, ahol a Medve-tó partján sétáltunk.

Ezután Korondra utaztunk, ahol nagy élmény volt megismerkedni a sóvágó mesterrel, ízes előadása nyomán Petikék és Katikák megismerhették a parajdi só feldolgozásának és felhasználásának módjait. Ezután Józsa János fazekasmester munkáit tekinthettünk meg, majd a híres korondi bazársoron ajándékokat vásároltunk az otthon maradt családtagoknak.

A harmadik napon már a borzonti szállásról indultunk útnak párás időben, a buszból kétszer is láttunk medvét. Szerencsére a hargitai túránkon nem találkoztunk velük, amikor felmásztunk a székelyek szent hegyére, a Madarasi Hargita 1801 méter magas hegycsúcsára. Időnként a nap is kisütött, így a kopjafákkal és emlékoszlopokkal teli csúcsról páratlan kilátás tárult elénk.

Ezután Székelyudvarhelyre mentünk, amelyet Erdély legmagyarabb városának tartanak. Az Emlékezés Parkjában idegenvezetőnk mesélt történelmünk nagyjairól, majd szabadidőt kaptunk, kisebb csapatokban jártuk be a történelmi városközpontot.

Ezután a közeli Szejkefürdőre utaztunk, ahol a lankás hegyoldalon székelykapuk sora vezetett fel a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs síremlékéhez.

A szállásunkhoz hazavezető úton megálltunk Farkaslakán és megkoszorúztuk Tamási Áron sírját.

A következő nap reggelén Balázs Jóska festőművész tartott előadást a székelységről, majd Madéfalva volt a következő állomásunk, ahol koszorút helyeztünk el az 1764-es évi népirtás, a Siculicidium emlékművénél.

Ezután a Csíki medence leghíresebb helyére, a Mária-kegyhelyre, Csíksomlyóra utaztunk. Itt meglátogattuk a híres kegytemplomot, ahol megismerkedhettünk a 16. században készült Mária-szobor történetével. A templomban már zajlottak a hétvégi csíksomlyói búcsú előkészületei, amelyre több százezer hívő látogat el minden évben.

Nagy élmény volt a Békás-szorosban sétálni, szerencsére ezen a napon sem esett az eső, bár felhős volt az ég. A Békás-patak által kivájt szurdokvölgyben hatalmas, függőleges mészkősziklák és sűrű fenyvesek között kanyarog az út. A Gyilkos-tóhoz érve meghallgattuk az eredetéről szóló mondát.

Sajnos hamar eljött a hazautazás ideje. Az ötödik napon már csak Aradon álltunk meg, hogy az aradi vértanúk emlékművét megkoszorúzzuk.

Fáradtan értünk haza este, de tele élményekkel és új ismeretekkel. A kirándulás nagyon sok mindennel gazdagított minket: nem csak történelmi és kulturális ismeretekkel gyarapodtunk, megtapasztaltuk a külhoni magyarság életkörülményeit, hanem a közös kalandok a két osztályközösséget is közelebb hozták egymáshoz.